A hagyományos kínai orvoslás olyan szelíd gyógymód, amely a betegségek gyógyítására és fájdalomcsillapítására semmilyen káros anyagot nem használ. Nagyon fontos, hogy ennek a gyógymódnak nincs mellékhatása és erősíti az immunrendszert.

Rendelőnkben a beteg kikérdezése és vizsgálata után a számára legmegfelelőbb kínai gyógymódot alkalmazzuk:

AKUPUNKTÚRA

KÍNAI GYÓGYMASSZÁZS

KÖPÖLYÖZÉS

MOXIBÚCIÓ

KÍNAI GYÓGYNÖVÉNYEK

A moxibúció hővel történő gyógykezelési forma, amivel a test akupunktúrás pontjait stimulálják. A kifejezés a japán mogusa (?fekete üröm?) illetve a latin bustion (?égetés?) szavak összetételéből származik.

Többféle moxibúciós technika létezik: közvetlen moxibúció és közvetett moxibúció.

Közvetlen moxibúció: kis mennyiségű, tölcsér formájú moxát tesznek az akupont tetejére és közvetlen a bőrön égetik. A közvetlen moxibúció olyan hagyományos kezelési forma, amit meglehetősen hatékonynak tartanak. Számos moxibúcióval kapcsolatos tanulmányt a forradással járó közvetlen technikára alapoztak. Manapság a közvetlen moxibúciót Japánon kívül nemigen alkalmazzák, mert a kezelést követően sebek, forradások maradhatnak a bőrön. A bőr ilyen jellegű sérülésének elkerülése végett számos specialista védőréteget helyez a moxa alá gyömbérlemez, vagy tapasz formájában, vagy egyszerűen eloltja a moxát mielőtt az a bőrig égne. Az ilyen moxibúció (forradásmentes vagy közvetett moxibúció) hatását nem lehet azonosnak tekinteni a közvetlen moxibúció hatásával, mivel a közvetlen moxibúció fő hatásáról úgy tartják, hogy azt éppen a bőr tényleges sérülése váltja ki (ezzel stimulálva az immunrendszert a gyógyulási folyamatok beindítására).

Közvetett moxibúció: jelenleg a legnépszerűbb moxibúciós technika a legtöbb országban ? beleértve Kínát is -, mivel kisebb valószínűséggel jár égéssel vagy fájdalommal. A közvetett moxibúció során az orvos egy meggyújtott végű moxa rúd (kb. szivar méretű és formájú) parázsló felét kb. 1-2 ujjnyi távolságban az akuponthoz tartja ? általában a behelyezett akupunktúrás tű mellett ? amíg a bőr enyhén ki nem pirul, hogy a hőt égés nélkül a megfelelő területre juttassa. A hő intenzitását a beteg állapotának és komfortérzetének megfelelően kell szabályozni. A közvetett moxibúciót lokális, fokozatos értágítást kiváltandó használják. A helyi vérbőség kiváltása mellett a közvetett moxibúció ügyes alkalmazásával rendkívüli komfortérzettel járó mély relaxációs állapot stimulálható.

Tű-moxa technika: E technika igen népszerű Japánban. A tű-moxa technika esetében a hőintenzitást sokkal nehezebb kontrolálni, mint a moxarudas módszernél. Az általános elképzelésekkel szemben a moxa tűvel vezetett hőmennyisége nagyon kevés és jelentéktelen.

A moxibúció a hagyományok szerint Észak-Kínából származik. Mongóliában, ahol a tél hideg és csípős, erősen szeles, sok problémát és degeneratív betegséget gyógyítottak moxibúcióval.

A moxibúciós terápia akupunktúrával kísérve nagyon hatékony lehet sokféle betegség gyógyításában, mint hátfájás, izommerevség, fejfájás, migrén, tendonitis, arthritis; emésztési rendellenesség; idegesség; nőgyógyászati problémák, mint menstruációs görcsök, rendszertelen menstruáció, terméketlenség.

Moxibúciót sokféleképp lehet alkalmazni, és az alkalmazott módszernek megfelelően az általa kiváltott lehetséges fiziológiai reakció is sokféle lehet. A moxibúció típusának körültekintő kiválasztásával a módszert a legtöbb betegnél biztonsággal lehet alklamazni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a moxa, különösen a közvetlen moxa általában nem ajánlott diabéteszes betegeknek, olyanoknak, akiknek csökkent a fájdalomtűrő képessége, akik speciális gyógyszeres kezelést kapnak, mint pl. prednisonét, vagy rossz keringésű, túl gyenge immunrendszerű betegeknek.

Miért gyakori része a moxibúció ma az akupunktúrás kezelésnek?

Egészen jelen évszázadunking, a ?modern orvoslás? kifejlődéséig Kínában és Japánban az akupunktőrök töltötték be az orvos szerepét. Azokban az időkben a rendelőkben a betegpopuláció meglehetősen vegyes volt ? sok olyan beteggel, akik akut, életveszélyes állapotban voltak, pl. súlyos fertőzés, szisztémás gyulladás stb. következtében. A hagyományos kínai orvoslás szerint e betegségeket kifejezetten ?forró jellegű tünetek? jellemzik, melyek jelentékeny lázzal járnak.

A mai betegpopuláció sokmindenben eltér a múltbelitől. Az akupunktőrök ritkán találkoznak súlyos akut állapotokkal, inkább krónikus, fájdalmas állapotú betegek keresik fel őket funkcionális rendellenességekkel, vagy stresszel kapcsolatos problémákkal. Az ilyen krónikus állapotok nagy részében a beteg állapota hideg természetű. Egyes esetekben, még ha a beteg a hő tüneteit is mutatja, valójában a szervezet látens krónikus hideg állapotáról van szó, ami hő jellegű tüneteket produkál, mivel a test az egyensúlyt próbálja visszaállítani.

Miért van több hideg állapotú beteg ma, mint a múltban?

A hideg állapotot a szervezet túlhűtése váltja ki. A technikai fejlődés következtében szervezetünket a hidegnek sokkal nagyobb mértékben tesszük ki, mint régen. Két ilyen dolog, amire a múltban nem volt példa, a hűtőgép és a minden irodában, gyakran háztartásban is megtalálható légkondícionáló. Sokan isznak rendszeresen nagy mennyiségben jeges italokat, vagy esznek fagylaltot. A légkondícionálók minden bizonnyal kényelmessé teszik az életünket a forró nyári napokon, ugyanakkor, ezáltal nemcsak télen, hanem egész évben ki vagyunk téve a hideg szélnek. A múlttal ellenben a hideg állapotok már nemcsak a hideg klímájú területeken figyelhetőek meg, hanem a modern világ bármely részén, még az egyenlítői trópusokon is. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy sok gyógyszer, még a közismert fájdalomcsillapítók is ismertek arról, hogy csökkentik a test hőmérsékletét. A hideg állapotok másik általános okaként tartják számon a gyümölcsök és nyers zöldségek nagy mennyiségű fogyasztását, valamint a folyamatos mentális vagy érzelmi stresszt, melyek a vér és a qi lassabb keringéséhez vezetnek.

Szerte Ázsiában a moxibúciót évezredeken keresztül együtt alkalmazták az akupunktúrával a különböző betegségek gyógyítása során. Valójában a moxa és az akupunktúra olyannyira összeforrt egymással, hogy a kínai nyelvben az akupunktúrára használatos kifejezés a zhenjiu, azaz ?akupunktúra-moxibúció?. A moxibúció, mely ennyire inherens része az eredeti akupunktúrának, a nyugati akupunktúra oktatási rendszerében nincsen mélységeiben tanítva, ezért számos mai akupunktőr csupán a tűt használja a kezelések során. Ez olyan, mintha egy zongorista egy kézzel játszana.

Az üvegpoharakat a felhelyezés előtti pillanatban tűz adalékolásával vákumosítják, pl. úgy, hogy alkoholos pamutdarabot meggyújtva a pohárba dugnak, majd azt kivéve a poharat gyorsan a bőrre helyezik. Néha kis mennyiségű alkoholt tesznek a pohárba és meggyújtják. Ezt nevezik dijiufa-nak (?alkohol-tűz technika?).

A 20. század végén kifejlesztettek egy másik vákumosító módszert, ahol a pohár tetejére egy szelepet szereltek, és mellé egy kis kézi működtetésű pumpát helyeztek, hogy az orvos tűz nélkül is kiszívathassa a levegőt ? ugyanakkor így jobban szabályozni is tudja a vákum mértékét. Később kifejlesztették a műanyag poharakat is, bár ez nem annyira alkalmas arra, hogy a bőrőn csúsztassák, mivel az élek nem elég simák, és a műanyag ellenállása sem megfelelő. A köpölyözés mai elnevezése a baguanfa (?poharas szívatás technika?).

Ahhoz, hogy a poharak a bőrön könnyen mozgathatóak legyenek, olaj használata szokásos. A gyógynövényes olajok kifejezetten alkalmasak erre a célra. Mivel a poharakat szobahőmérsékleten alkalmazzák, ezért a csatornákból a hideg elvezetésének javallata már nem aktuális. A poharak mozgatásával azonban termelődik kis mennyiségű, de lényeges hő a kezelés során, különösen ha síkosítóként melegítő olajat használnak.

A köpölyözést ma leginkább fájdalom enyhítésére, emésztési rendellenességekre, tüdő betegségekre (krónikus köhögés, asztma) és paralízis kezelésére használják, de alkalmazható más rendellenességekre is. A testnek a köpölyözéshez alkalmasabb területei azok, ahol több hús van. A köpölyözést nem ajánlják a bőr gyulladt területein, magas lázas esetekben, görcsnél, vérzékenységnél, valamint terhesség alatt a hasi részen, ill. a hát alsó részein. A poharakat csak húsos területeken lehet mozgatni, a mozgatás nem haladhat keresztül csontos éleken, mint pl. a gerincen.

A köpölyözési technikák gyakran követik az akupunktúrás terápiák normáit, némileg nagyobb hangsúllyal a háton lévő pontokon, mivel a technikát itt könnyebb alkalmazni. A legtöbb orvos leginkább a háti shu pontokon (hólyag meridián) és a dazhui pontokon való alkalmazást követi. A köpölyözést általában az akupunktúrás kezelést, vérengedést, vagy ?szilvavirág? tűvel való kezelést követően alkalmazzák.

Ugrás a lap tetejére ^